Egy „konyhaművészeti” sorozatot szeretnék indítani, hogyan használjuk a mindennapi életünkben a gyógynövényeket, fűszernövényeket az egészségünk megőrzése érdekében és a konyhában is.
Ötleteket és recepteket is várunk szerkesztőségünkbe: ki és hogyan alkalmazza a kurkumát, gyömbért, petrezselymet odahaza!
A természet csodálatos: számtalan az éghajlathoz, földrajzi tájhoz illeszkedő és túlélő fajok sokaságát produkálja. A növényeknél emberi hasznosítás szempontjából két nagy csoportot különböztetünk meg a természetes növényeket és gyógynövényeket. Mindegyikben kémiai anyagok ezrei fordulnak elő.
A gyógynövényeket a növényvilág többi tagjától az különbözteti meg, hogy a bennük levő kémiai anyagoknak köszönhetően gyógyászati értékük van.
Az egészséget fenntartó, kóros folyamatokat megelőző, gátló illetve gyógyító hatású anyagokat HATÓANYAGOKNAK nevezzük.
A természet valóban csodálatos. Jó néhány állatfaj is ismeri és rendszeresen fogyasztja tapasztalatból a gyógynövényeket. Kutatók megfigyelték Afrikában, hogy a csimpánzok, gorillák milyen növényeket fogyasztanak féregűzés és nátha esetén.
Valószínű, az ősember is szerzett tapasztalatokat az ehető, túlélést biztosító és gyógyító növényekről. Ez a tudás folyamatosan bővült.
Már az ókori Kínában, Egyiptomban a gyógynövényeket, fűszernövényeket ismerték és rendszeresen alkalmazták is: hagyma, fokhagyma, sáfrány, koriander, ánizs, kapor.
Sába királynője Salamonnak fűszereket vitt a kelet akkori legnagyobb kincsei mellett. A görögök, rómaiak a használat mellett már tudatosan termesztették is a gyógynövényeket és a fűszernövényeket. Emellett jól ismerték a keleti fűszerek jótékony egészséget megőrző és gyógyító hatásait is. A kurkuma, gyömbér, fahéj, szegfűszeg, sáfrány, a húsételek emésztését könnyítette meg, és a tartósításban, tárolás kapcsán nyújtottak segítséget: fahéj, szegfűszeg, szerecsendió baktériumölő, fertőtlenítő hatása régóta ismert.
Az ókorban a gyógynövények termesztése folytatódott (Nagy Károly), és a későbbiekben a kolostorkertekben a szerzetes és apáca rendek már a növények nemesítésével is foglakoztak.
A magyar hagyományok a honfoglalás előtti időszakra nyúlnak vissza. A népvándorlás során a keleti fűszereket régóta ismerték, a letelepedés során a szőlő, répa, köles termesztése ismert volt. A cserekereskedelemmel a déli, nyugati országok növényfajai is honossá váltak.
Az amerikai kontinensről származó paprikát a kolostorkertekben termesztették tovább, és így vált világhírűvé is. A paprika nem csípős fajtáinak néhány változatát hazánkban nemesítették ki. Nyersen fogyasztva a legértékesebb C-viaminforrás. Magasabb a C-vitamin tartalma, mint a citromnak Szent-Györgyi Albert kutatásai igazolták, aki ennek a vitaminnak felfedezéséért Nobel-díjat kapott. A mai időkben a kémia segít a növények vitamin, hatóanyag tartalmának megismerésében, majd az orvostudományban az alkalmazásukban is.
Hatóanyag
A gyógynövények gyógyhatásaiért felelős vegyületcsoportot hatóanyagnak nevezzük. Ez eddigi ismertetőimben gyakran találkoztak evvel a fogalommal. Ezeknek a vegyület csoportnak négy nagyobb csoportját ismerik:
1. ALKALOIDOK
2. GLIKOZIDOK
3. ILLÓ OLAJAK
4. EGYÉB HATÓANYAGOK
Egy-egy növényben lehet egy de általában több hatóanyag is. Többfajta gyógynövényt úgy egymás mellé „illeszteni”, hogy a hatóanyagok egymás hatását segítsék (szinergizmus) nagy tapasztalatot, tudást igényel: HERBANET TEÁK (NYÁRI TEAKEVERÉK, TÉLI TEAKEVERÉK), KOMBUCHA, KURKUMÁS KÉSZÍTMÉNYEK, KRÉMEK, BALZSAMOK.